Kedvenc versem

Szabó Attila
Szemétszedés Dezsővel

Összegyűlt a város fele
felszedni a szemetet.
Felvonult az iskola is,
ellógni nem lehetett.
 
Mi csak mentünk, vihorásztunk,
nem is láttunk szemetet.
Ági néni meg kiabált:
Kiveri a szemetek!
 
Egyszer aztán lemaradtunk,
Dezső meg én, s úgy esett,
folyton összeért a kezünk,
úgy szedtük a szemetet.
 
Örültünk, hogy ennyi szemét
hever szanaszerteszét,
ez a folyton-összeérés
elvette mindkettőnk eszét.
 
Azóta már mással kavar.
Bőgtem miatta eleget.
Mindig Dezső jut eszembe,
ha meglátok egy szemetet.
 
(Forrás: Szitakötő 23. szám)