2017. május 10., szerda

Miklya Zsolt: NAGY CSÍKOS FELLEG

Anya sálát titokban
a vállamra terítem.
Ilyenkor megnövök,
felemelem a fejem,
hogy lássam,
mi van a felhőkön túl.
Fellegek mögül apa figyel,
megigazítja nyakkendőjét,
rezgőre kapcsolja mobilját,
rajtam tartja a szemét.
Kötök egy csomót a sálra,
nagyobbat, mint az apáé,
beletemetem az arcom,
és felleg vagyok,
nagy csíkos felleg,
lehunyt szemekkel
és kitárt karokkal.